2018-10-05

László Móni

AMILYENNEK Ő LÁTJA MAGÁT

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy lány gyerekecske… A széltől is óvták, mert ő volt a kései legkisebbike a családnak. Nagy szemekkel, tátott szájjal figyelte a körülötte lévő világot. Hallgatta az idősek meséjét, figyelte az óvó néni mozdulatát, amit gyakran gyakorolt a tükör előtt. Hallgatta, és magába szívta a körülötte megjelenő több nemzetiségű világ értékeit. Sok volt a dolog a házkörül, és a szőlős-barackos kertben is, ezért már kisiskolásként nagy önállósággal és szorgalommal segédkezett.

Az iskolai feladatok iránt kevés érdeklődéssel volt. „Jó iskolába járni… és táncolni, tornázni”, de az unalmas számok és más helyesírási badarságok… na, az nem neki való. Így esett, hogy a sok jó tanuló közé a GIMIBE keveredett. Visszajött az álom, a sok gyakorolt idő, amit a tükörben látott egykor, „AZ ÓVÓNŐ”. Röhögött az osztály:, „ugyan hová gondolsz, ilyen osztályzatokkal?” Mi is történt vele? Óvónő lett végre, sok deli legénynek nagy-nagy örömére. Ki is választott a legényekből egyet, kivel nevelt gyermeket nem is egyet, kettőt.

Itt vége is lehetne… de tovább jár az orsó, a mese és valóság egy fonálba forgó. Gyökerek, Család, Hivatás, Szeretet, fontos mindig a számomra, meghatározta az életemet. Nagyon sokat merítettem a gyermekkoromból, az ott megalapozott értékekből, szemléletből. A családom szeretete, támogatása, biztatása mindig erőt adott a mindennapokhoz.

Ezért köszönet minden percért és tettért. Német nemzetiségi hovatartozásom kapcsán, sokszínű, több területet átölelő, lehetőséget, nyelvet, szokást, hagyományt ismerhettem meg. Tanulmányokat folytattam a német nemzetiség nyelvéről, kultúrájáról. Kapcsolatba kerültem a magyarországi németség táncaival.

Több mint 10 ével ezelőtt, alapítója voltam a Wunderkäfer Tánccsoportnak Budaörsön. 38 éve dolgozom Budaörsön óvónőként, ez év szeptemberében lesz 30 éve, hogy óvodát vezetek.

A napi munkám során – melynek minden órája kihívásokkal teli (gyermekek, kollégák, pályakezdő óvónők és a pályára készülő óvodapedagógus hallgatók) –, több számomra kedves tevékenység vesz körül. A mindennapokban sok különböző korú, gondolkodású és személyiségű emberrel találkozom.

Az ember jónak születik, a környezet, amelyben nevelkedik alapvetően befolyásolja, alakítja személyiségét. Hiszek abban, hogy egy része vagyok, leszek annak, hogy a gyermekek, akiket nevelünk jók és boldog felnőttekké, emberekké nevelődnek. Fontos a számomra: az Ember. Rengeteg minden érdekel, a város Budaörs, amihez nagyon kötődöm – minden kövecskéje valahol az életem része. Ami a városban történik és az, ami az, itt élő emberekről szól fontos nekem.

Ami rólam is szól, és valahol valamikor a részese vagyok: Idősebb hölgyek kosárlabda csapata 30 éve, a Bretzfeldi testvér kapcsolat 27 éve, a tánc a Wunderkäfer Tánccsoportban 11 éve, Deggendorfi Óvped továbbképzés 20 éve, a német nemzetiség ügye (aktívan 30 éve), az óvodavezető kollégák köre.

AMILYENNEK MÁSOK LÁTJÁK

 “maximalista” 

Mónika latinul: intő, figyelmeztető, tanító, megmentő. Mónikát őszinte, korrekt embernek tartom. Jó vezető, aki nem csak a kollégáitól követeli meg a maximumot, hanem saját magától is.

Szülőként is azt gondolom, hogy a gyerekek az elsők az életében, és mindemellett aktív közösségi életet is él. Munkájában következetes és határozott, a szülőkkel lényegre törő, de az 5 lépés távolságot mindig megtartja.

A gyerekekkel kedves, barátságos, de az óvodai nevelés szabályainak betartását megköveteli tőlünk. Külseje mindig kifogástalan, ápolt, igényes megjelenésű. Jó szervező, jelen van az óvoda életében, sok szülőt és gyermeket ismer.

Van tekintélye az óvodában. Rend és szabálykövető. Szigorú. Ha közelebbről is sikerül megismerkednünk vele kiderül, hogy nagyon kedves. Hogy miért lehet ő a Budaörsi NŐ? Mert csupa érzelem és értelem. Nézz rá! Hallgasd és figyeld a szavát! Élénk, vidám, színes, „táncos” egyéniség.

Jókedvű, szigorú, következetes, mosolygós, vidám. Jó szándékú, a hivatása iránt elkötelezett. Érdeklik az emberek, de kitartóbban kellene védenie a jó meglátásait, álláspontjait.

László Gáborné vezetői, óvónői tevékenységét az elhivatottság, a gyermekszeretet és színvonalas szakmai tudás jellemzi, és úgy látom, hogy ezeket az óvónőktől is megköveteli. Fontos számára a családokkal való együttműködés, amely a közös programok szervezésében és személyes kommunikációjában nyilvánul meg. Példaértékű a nemzetiségi hagyományok ápolásában kifejtett pedagógiai tevékenysége.

„Mónika nénit”, ahogy emlegetjük, az óvoda és a gyerekek iránt elkötelezettnek ismertük meg. Erősségének tartjuk a közösségteremtő lépéseit, mellyel a gyerekek–szülők, óvodapedagógusok hármasát kívánja erősíteni.

Karizmatikus egyéniség, aki ha kell határozottsággal, ha úgy adódik humorral oldja meg a feladatokat. Vezetőként való fellépését a közösség szívesen fogadja. Két gyermekünk révén hat éve van kapcsolatunk a Zippel-Zappel óvodával.

Mónikában következetes, határozott személyt ismertünk meg, aki folyamatos kommunkációval és a szülők aktív együttműködésére is igényt tartva igyekszik megvalósítani a nevelési feladatokat, célokat.

A nem látható-tudható, de bizonyosan létező nehézségek, problémák ellenére olyan légkört tud teremteni, hogy munkatársai kiteljesedhetnek, ezzel is elősegítve a gyermekek felhőtlen, boldog óvodai éveit. Nagyon szeretem a társaságát, jó humorú. Kiáll a véleménye mellett, azt jól tudja képviselni.

Határozott és céltudatos, tele tervekkel és nem ismer lehetetlent, el is éri a céljait. Közösségformáló személye elengedhetetlen az óvoda életében. A német hagyományőrzést a szívén viseli és remekül táncol. Ha keménynek kell lennie kemény, azonban a mosolygós szeméből árad akkor is a kedvesség.

Őszinte, tapintatlan, kommunikatív, nyers, motiváló, ösztönző, közvetlen, empatikus, barátságos. Tervszerű, alapos, odafigyelő, túlbiztosító, néha-néha indokolatlanul. Lendületes, határozott, lelkes.

Amikor legelőször találkoztunk, én egy kispadon ültem a tornateremben, Móni pedig a háta mögé hajította a nevelési munkatervet, majd azt mondta, nálunk a gyerekek a legfontosabbak, és az hogy játsszanak. Játsszanak 3-4 órán keresztül, mert itt megtehetik, mert ezzel fejlődnek a legtöbbet. Akkor azt gondoltam, ez kell nekem, ez kell nekünk, ez kell a gyerekeknek. Várnom kellett rá, mert egy évvel később kerültünk az óvodába, azt tanácsolta, hogy maradjunk együtt otthon, amíg csak tehetjük. Így ismertem meg Mónit.

Céltudatos, rendkívüli teherbírással rendelkezik. Fontosak számára a szabályok, amit másokkal is képes betartatni. Fontos neki az ember, fontosak a kialakult kapcsolatok, és fontos, hogy ezek őszinték és bizalmon alapulók legyenek.

Kérdez, meghallgat. Segít és cserébe is pontosan ezeket kéri. Szereti a szépet, szereti a kéket, és szereti az őszinte emberi értékeket. Azokkal jön ki igazán, akik ugyanolyan őszinték, lelkesek és maximalisták, mint ő. Nekem nagyon sokat segített és soha nem felejtem el azokat az éveket, amíg óvodások voltunk.

Én biztos vagyok abban, hogy a gyerekeimnek a legmeghatározóbb élményt adta az az ovi, ahol minden de minden Mónit tükrözi.

Temperamentumos, egyenes, pörgős, fürge, pozitív gondolkodású, vidám természetű és mindig jó a haja. Kommunikatív, néha túlzottan is. Van, hogy elfelejti, hogy 3 szemüveg van a fején. Ügyesen használja a szavakat.

Kosaras amazon.

You may also like...