A Budaörsi NŐ fotókiállítás minden évben egy jótékonysági árveréssel zárul. 2019-ben a Lélekzuhany Gospel Kórust támogatjuk. Idén 10 tájkép mellett 10 képzőművészeti alkotást is árverésre bocsátottunk.
Cikk sorozatunkban ismerjék meg jobban a művészeket, akik támogatják ügyünket, és az alkotásaikat, amiket felajánlottak.
Kadosa Kiss József – képzőművész, Bodnár Gábor– hangszerkészítő, Tóth József Füles – a magyar reklámfotózás legendája, Gulyás Boglárka – képzőművész, Ráthonyi Kinga – vizuális művész, Neil Wolstenholme – vizuális művész, Győrfi András – festőművész, Nagy Gyöngyi – népi iparművész, Kádár Gabriella – szobrász, keramikus, Somogyi Ferenc – szobrász.
Kadosa-Kiss József 1964-ben született Budapesten. 1985-89-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafikai szakán tanult.
Kadosa-Kiss József
Mesterei: Pikler István szobrászművész, Eszik Alajos, Raszler Károly, Rozanics Tibor, valamint Kocsis Imre.
Többek között festészettel, szobrászattal, grafikával és hangszerek építésével foglalkozik.
Szabadúszóként ügynökségeknek és cégeknek végez tervezési feladatokat, könyveket tervez és illusztrál, játék-, és reklámfilmekhez készít látványterveket, és storyboardokat.
A Budaörsi NŐ fotókiállításra a Fa tanulmányok 1,2. című alkotásait ajánlotta fel.
A művésztől megtudtuk, hogy a képek egy klasszikus sokszorosítható grafikai eljárással, rézkarc technikával, ez egy nagyon kifinomult mélynyomásos módszerrel készültek.
„Egy rézlemezre saválló alapozást viszünk fel, erre a felületre rajzolunk egy tűvel. Utána savfürdőbe kerül a lemez, és ott fogja kimarni a vasklorid a lemezt, ahol a vonalakat húztuk. A kimaratott lemezt feltöltjük festékkel, és a rézkarcnyomó gép segítségével elkészítjük a nyomatot. Az eljárás nagyon régi, fegyvereket díszítettek hasonló eljárással, a művészek a XVI. században kezdték alkalmazni. Ebben az a nagyon szép, hogy a technika semmit sem változott a évszázadok alatt, Goya, Rembrandt is pont így készítették a rézkarcaikat” – mondta el Kadosa-Kiss József.
A felajánlott alkotásait a fák ihlették. Kadosa-Kiss József jó pár éve figyeli a természetet, az éves ciklusok ismétlődését.
„Ismétlődik minden évben, de nincs két egyforma tavasz, vagy ősz. Mind más, és a természet is mindig más más arcát mutatja. A leginkább meghatározó személyes élményem a fákon keresztül vezetett ki a szabadba, ahol rengeteg művész találta meg a békéjét, és a feladatát.”
Mi sodort a művészetek felé? Hogyan készült az első alkotásod és mi volt az?
Egy versenyautó volt, szép piros. Aztán szép sorban jött minden más is. Gyerekként egyszerűbb volt nekem rajzokban kifejezni magamat, mint bármi más módon. Meg még zongorázni tanultam, a zene akkoriban szervesült bele a rendszereimbe. A fociban ügyetlen voltam, meg az efféle dolgok nem nagyon érdekeltek, maradt az egyetlen kézenfekvő út, a művészet. Ezt akkor még persze nem így hívták, hanem a gyerek nem annyira okos számtanból, de legalább ügyesen rajzol.
Gyermekkorod óta tudtad, hogy az alkotás révén fogsz kiteljesülni? Vagy esetleg te is rendőr és katona szerettél volna gyerekkorodban, mint a többiek?
Isten ments! Semmi nem izgatott annyira, mint bambulni a világot, és bambulni egy egy festményt. Vicces, de így volt. Gyerekkoromban vetítettek egy több részes filmet Leonardo életéről, na az teljesen kikészített. Még a narrátor szinkron hangjára is emlékszem, Somogyvári Rudolf volt. Mindent megjegyeztem erről a filmről. Nem volt mit eldönteni, ebből a szempontból szerencsésnek mondhatom magamat.
Miért ajánlottad fel az alkotásodat a kiállításra?
Ritkán kerülök olyan helyzetbe, hogy a segítségemet kérik valamihez, mint képzőművész. Ha jó emberek jó ügyért jó embereket támogatnak, akkor – egy normális társadalomban – fel sem merülhetne a kérdés, hogy mi mást lehet tenni.
A Fa tanulmányokra ide kattintva, a közösségi oldalunkon lehet licitláni! Bízunk benne, hogy jó helyre kerülnek ezek a fantasztikus képek!
