2018-11-13

Vatamány Sándorné Krisztina

Pedagógus. 

 

A nagy család és a gyermekeim közötti korkülönbség a család tagjaitól óhatatlanul is nagyfokú toleranciát, alkalmazkodó képességet kíván meg. Ez az, ami manapság oly sok emberből hiányzik.

Miközben a reklámok, és a divatos menedzser-szólamok az önmegvalósítást és önmagunk előtérbe helyezését ismételgetik, könnyen elfeledkezünk arról, hogy legalább olyan fontos egy ember személyisége számára a „bajtársiasság”, ha észreveszi a társát, ha tud érzékenyen reagálni más gondjára, szomorúságára de örömére is.

Nos egy nagycsalád ebben is tud segíteni. Talán ezért is olyan fontos számomra a zene. Hiszen ott egyetlen hangszer vagy énekhang sem emelkedhet ki a többi közül a másik kárára.

S ha van is egy-egy vezérszólam, annak a helye, szerepe nagyonis meghatározott, nem öncélú. A zenetanulás ezáltal válik jellemformáló erővé. Ezért olyan fontos, hogy minél többen szeressék és tanuljanak zenét, mert a segítségével jobb emberek lehetnek, és ez a legfontosabb… Ahogy Arany János írja egyik versében: „Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben.” (Arany J.: Domokos napra) Krisztina 2009-ben költözött Budaörsre családjával.

Délutánonként az 1-es Számú Általános Iskolában tanít a Leopold Mozart Zeneiskola tanáraként szolfézst. 2015 óta segít a Vesperás szervezésében, éneklésében. A Görögkatolikus Szent Demeter Kamarakórus vezetője.

Célja, hogy a budaörsi gyerekeket minél jobban, és öntudatra nevelje. Születésétől kezdve elkísérte a zene, az ének. Édesapja papként, édesanyja pedig óvónőként is sokat énekelt. Mindkettőjüknek gyönyörű hangja volt. Kisgyerekkora óta tanult zenét, ami természetes volt számára. Mint ahogy az is, hogy zeneművészeti középiskolába, majd főiskolára járjon. Elvégezte a zeneművészeti egyetemet is. Az ország keleti részéből származik.

Édesapja hajdúdorogi görögkatolikus parókus volt, s így ő is, ebben a Hajdú-Bihar megyei kisvárosban nőtt fel. Később tanulmányai Miskolcra hívták, majd szülővárosában kezdett dolgozni, mint zenetanár.

Férjhez menetele után – mivel férje görögkatolikus pap – így több helyen is éltek, ahova a hivatása szólította, az egyre növekvő család együtt költözött. Így éltek Tiszaújvárosban, Kisvárdán, Mezőladányban és Érpatakon is. Ezután következett Budaörs. Mint ahogy a korábbi költözések, így ez sem saját választás volt. 2009 nyarán ide helyezte a férjét a püspök atya, azóta ő a Budaörsön és környékén élő görögkatolikusok parókusa. 6 gyermekük van.

A legkisebb már itt, Budaörsön született. Míg a nagyok egyetemisták, sőt van, aki dolgozik, a legkisebb még óvodás.

 

Vatamány Sándorné Krisztinát azért szerettük volna bemutatni A Budaörsi NŐ fotókiállítás keretein belül, mert segítőkészsége, az emberekhez való hozzáállása példaértékű.

 

You may also like...